Végre pihenő...

Nem tudom számotokra milyen volt ez a hét, nékünk emberpróbáló volt. Rengeteg ember, rendelés, szállítás stb. Személy szerint már alig vártam a szerdai napot, mikor is kicsit ünnepélyesen elfogyasztottuk az ünnepi ebédet, kiértékeltük az évet, meg persze sok bort megittunk. Jó hangulat volt, a munkatársakkal egy kis dumcsi mindíg jól végződik. Főleg nálunk, ahol már szinte családias a hangulat.
Most jön számomra az az időszak, ami talán kétszer van egy évben, nyáron a szabi alatt és Karácsonykor, mikor előveszem a felsorakoztatott könyveimet sorjában és olvashatok. Hosszú a lista, sokat kihagytam az elmúlt időszakban. Pedig minden egyes olvasás nélküli nap megbocsájtahatatlan henyélés. Ösztönözd magad naponta olvasni, ha csak egy pár oldalt is, de kell.
Befejezem Monaldi 2. könyvét a Secretumot, aztán jön a 3. a Veritas. Ha ezen túl vagyok kedvencemen van a sor. Follett regénytrilógiájának az első része jelent meg a napokban. Mikor  megláttam rögtön lecsaptam rá. Imádom Ken Follett stílusát.
Ha lenne még időm, akkor Szolzsenyicin következne. Már jó ideje halogatom  megismerkedésünk idejét. Úgy vagyok vele, mint Máraival voltam. Azt is hónapokig halogattam, de aztán letehetetlen könyvű író lett számomra. Megismerkedésem Vele az íróval, írásaival egy életre szól.
Szolzsenyicin türelmesen vár. Tudja, hogy az ő napja is majd elérkezik. Ezt én is tudom. Ezért vásárolom meg könyveit.
Ma Szenteste van. A szeretet ünnepe. Nem akarok közhelyes lenni, ezért csak így spontán kívánok minden Kedves Barátomnak, mindenkinek ki e sorokat olvassa Áldott Ünnepeket.
Tartsunk össze e szép ünnep után is egymásért, a megbékélésért, Falunk jobb sorsáért, magyarságunkért, a szeretetért!