Márai Sándor: Az ünnepekről
"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejs el mindent, figyelj az ünnepre."
(Márai Sándor: Füves könyv)
A valamikor elfeledett és méltatlanul mellőzött Márai számomra a felfedezett író. Műveit olvasva egy olyan eltűnt kort rajzol meg, sirat vissza, egy olyan osztály kihalását jósolja meg szinte valamennyi műveben, ami az egyetemes magyar társadalmi élet és kultúra mozgató ereje és lelke volt. Ez a polgárság. Minden könyve, mondata egy gyöngyszem a magyar irodalomban. Olvasok róla amerikai oldalakon, Fedor Gál rengeteget idéz tőle, elimeréssel szól műveiről, angol nyelvű blogot lehet találni az interneteten Márairól. Nálunk meg sem említik irodalomórákon a nevét. Sajnos. Nincs benne az alpiskolák irodalmi könyvében sem. Bocsi ha esetleg tévedek. Minedenesetre többet kellene vele foglalkozni.
Habár már 20 éve, hogy fejbelőtte magát, írásaival most él csak igazán közöttünk. Az önkéntes száműzetést vállalva, idegenben élt és írt nekünk. Írásai még ma is időszerűek. Sőt! Még inkább megszívlelendőek, mint több évtizednek előtte. Barátaim, a Karácsony egy ragyogó alkalom, hogy elővegyük és olvassuk Márait. Az ünnep melege jobban szétárad lelkünkben Márai sorait magunkba zárva.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejs el mindent, figyelj az ünnepre."
(Márai Sándor: Füves könyv)
A valamikor elfeledett és méltatlanul mellőzött Márai számomra a felfedezett író. Műveit olvasva egy olyan eltűnt kort rajzol meg, sirat vissza, egy olyan osztály kihalását jósolja meg szinte valamennyi műveben, ami az egyetemes magyar társadalmi élet és kultúra mozgató ereje és lelke volt. Ez a polgárság. Minden könyve, mondata egy gyöngyszem a magyar irodalomban. Olvasok róla amerikai oldalakon, Fedor Gál rengeteget idéz tőle, elimeréssel szól műveiről, angol nyelvű blogot lehet találni az interneteten Márairól. Nálunk meg sem említik irodalomórákon a nevét. Sajnos. Nincs benne az alpiskolák irodalmi könyvében sem. Bocsi ha esetleg tévedek. Minedenesetre többet kellene vele foglalkozni.
Habár már 20 éve, hogy fejbelőtte magát, írásaival most él csak igazán közöttünk. Az önkéntes száműzetést vállalva, idegenben élt és írt nekünk. Írásai még ma is időszerűek. Sőt! Még inkább megszívlelendőek, mint több évtizednek előtte. Barátaim, a Karácsony egy ragyogó alkalom, hogy elővegyük és olvassuk Márait. Az ünnep melege jobban szétárad lelkünkben Márai sorait magunkba zárva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése