A szürke ötven árnyalata - elolvasva, eldobva...

                                                   

Kíváncsiságból olvastam el ezt a könyvet, mert nem értettem miért vezet ez a trilógia már hetek óta a sikerlistákon. Most, hogy az elsőt elolvastam, s biztosan nem fogom a többit megvásárolni, csak pislogok és nem értem e könyv sikerének a titkát.

Nagyobb a füstje, mint a lángja. 

A szürke ötven árnyalatáról először akkor hallottam, amikor még kint sem jelent meg. A cím és a borító alapján valami Amerikai psycho jellegű könyvre gondoltam, persze később kiderült, hogy nem erről van szó. Ennek ellenére továbbra is érdekelt a regény, így elolvastam hát.

Negatívumként azt emelném ki, hogy James nem ír a legjobban, érződik, hogy egy fanficből indul ki a történet, rengeteg a szóismétlés. Viszont szerencsére képes elkanyarodni az Alkonyat történetétől, és valami egészen mást kihozni a történetből.

Ami pozitívum volt számomra, hogy a könyv nagyon olvastatja magát, én éjjel egykor fejeztem be. Mindemellett Christan Grey nagyon összetett személyisége, és az Anával folytatott e-mailezései lettek a kedvenceim. A benne ábrázolt szex pedig nem mondható durvának, ennél százszor cifrábbak vannak egy Anita Blake regényben, vagy egy átlag pornóban. 

Én mindenképp vevő leszek a folytatásokra, de csakis angolul. Viszont azt ajánlom, hogy akinek abszolút nem tetszenek a romantikus-erotikus regények, az a nagy felhajtás ellenére se vegye kezébe a könyvet, mert nagy valószínűséggel nem fogja szeretni.